Negyven év nem old meg semmit, sem hatvan, sem ezer. Esetleg egy napfölkelte. | Mészöly Miklós
Zoltán művészete jó alap lenne a vizualitás mibenlétének vizsgálatához. Ha a képeket nézi az ember, az a gyanúja támad, hogy a szerző jóban van az Istennel. Annyi minden jön össze a fotók határain belül, és amik összejönnek annyira tökéletesen klappolnak, hogy az ember óhatatlanul felsőbb hatalmak segítségét sejti a dolgok mögött.
Zoltán nem “szerencsés”, aki véletlenül mindig arra jár, amerre szépen süt a nap, ahol érdekes képződmények teremnek, ahol az emberek éppen furcsa pózokba merevednek, mindig akkor, amikor egy-egy szép felhő áll az ég közepén. Tudom, hogy sok más ember is jár ezeken a helyeken, és nekik nincsenek ilyen képeik, szóval ezek a tökéletes együttállások olyan rövid ideig létezhetnek, hogy az, akinek nincsen adottsága az ezer folyamatosan mozgó, változó momentum nyomon követésére, sőt a majdani tökéletes pillanatok előre látására, az ezeket a csodákat nemhogy lefényképezni nem tudja, de észre sem veszi. | Tímár Péter
A fotók, amelyeket a világ sokféle táján, Magyarország kis településeitől kezdve Itálián át Mauríciuszig készített a fotográfus, és a velük párba állított gondolatok, amelyek az író elméjében születtek meg, az egyetemességre utalnak. Arra, hogy bárhol is vagyunk, létünk alapjai, problémái, kérdései ugyanazok, és hogy elválaszthatatlanul egybeforrnak a körülöttünk lévő világgal, a tárgyakkal, a növényekkel, a másik emberrel.
A fényképek beszélnek, az idézetek megvilágítanak. Dialógusuk ingamozgással vibrál a meztelen csendben, így növi messze túl az album határait. | Máthé Andrea
A fotóalbum 2011-ben elnyerte a Blurb nemzetközi fotóskönyv pályázatának közönségdíját Fine Art kategóriában. Ha kíváncsi rá, mely fotóiból válogatott Zoltán ehhez az albumához, kattintson ide.