Zoltan.Pictures fotóalbumok

Zoltán népszerű közzétételei egy rövid idézetből, néhány mondatból és egy saját fotóból állnak. A kép és a szöveg viszonya legalább annyira érdekes, mint maga a fotó. Hogyan takarják el egymást, hogyan erősítik egymás jelentését, miként lesz a mondat a kép által titokzatosabb, erőteljesebb? Minél tovább nézzük az albumot, annál világosabbá válik, hogy a párosítások egyáltalán nem […]

Ez a rendhagyó fotóalbum Zoltán 17 év kitartó munkájának keresztmetszete, egyben látványos tudósítás absztrakcióban gazdag képi látásmódjáról. A könyv oldalpárjain egymással farkasszemet néző színes és fekete-fehér képek többféle módon kapcsolódnak egymáshoz; az ezeket összekötő szálak felfedezése legalább akkora szellemi kaland, mint önmagukban a fotók befogadása. […]

Zoltán művészete jó alap lenne a vizualitás mibenlétének vizsgálatához. Ha a képeket nézi az ember, az a gyanúja támad, hogy a szerző jóban van az Istennel. Annyi minden jön össze a fotók határain belül, és amik összejönnek annyira tökéletesen klappolnak, hogy az ember óhatatlanul felsőbb hatalmak segítségét sejti a dolgok mögött. Zoltán nem “szerencsés”, aki véletlenül mindig arra jár, ahol érdekes képződmények teremnek, ahol az emberek […]

Mindig megtalálom a szokatlant, a különöst, a nem valószínűt Zoltán képein, persze nem épp azt a különösséget veszem észre, amiért a kép készült, inkább azt, amiért itt és most nekem különös. Amitől újra és újra kézbevehető ez a könyv, hisz mikor a néző-olvasó eljut az utolsó képhez, a kötet tán legemblematikusabb fotójához, önkéntelenül is újra kezdi, ha másért nem, azért, hogy megkeresse a fénykép egy nagyobb kivágatát […]

Az Álomvölgy fotói a természetnek, az ember eredendő, evilági otthonának szívét keresik, azt a titokzatos, sugárzó középpontot, ahol mindannyian egyek vagyunk. A sorozat egyfajta helyreállítási kísérletként értelmezhető. A képek e pontra fókuszálnak, megpróbálják a forma mögötti formátlant, a színek mögötti színtelent ábrázolni. Sorozatba rendezésük ennek a keresésnek a csendes, megrendítő története. […]

A gyerekek fotózása mindig hálás téma, emiatt úgy gondolom, művészként legtöbbször kerülendő is a giccstől és a hatásvadászattól való eltávolodás jegyében. Ám ha a gyerekek nem csupán jópofa, cuki gyerekekként jelennek meg a felvételeken, hanem a felnőttekkel egyenrangú szereplőkként, akik ugyanúgy résztvevői a felvételeknek, mint akár saját szüleik, akkor […]

Zoltán képeiről nem szabad sem írni, sem gondolni, sem asszociálni semmit. Ezek a képek meditációs objektumok. Álljunk meg előttük s nézzük őket. S hagyjuk, hogy a képek nézzenek bennünket. Ne lépjünk a képekbe, mert csak összezavarjuk csendjüket. A Tao-t – így szól Lao-ce – nem lehet szavakkal kimondani. Úgy látszik azonban, hogy le lehet fotózni. Meditáljunk Zoltán képein s egy idő után […]

Szeretem nézni Zoltán káeurópai zarándokainak elesett kardigánjait, kendőit, otthonkáit, dauerfrizuráit, miniszoknyáit. A tartást, amivel rendíthetetlenül tartanak valahova. Komoly, az élettől igencsak megpróbált, transzcendens bogárgyűjtők, a világ végére elmennek, hogy fáradt tekintetük gombostűjére felszúrjanak egy angyalt, egy leírhatatlan arcú öreg papot. […]