Gyermeknek lenni annyi, mint közvetlenül, segédeszközök nélkül tudni valami nagyon lényegeset és félelmeset a világról. | Márai Sándor
A gyerekek fotózása mindig hálás téma, emiatt úgy gondolom, művészként legtöbbször kerülendő is a giccstől és a hatásvadászattól való eltávolodás jegyében. Ám ha a gyerekek nem csupán jópofa, cuki gyerekekként jelennek meg a felvételeken, hanem a felnőttekkel egyenrangú szereplőkként, akik ugyanúgy résztvevői a felvételeknek, mint akár saját szüleik, akkor véleményem szerint több létjogosultságuk van ezeknek a képeknek.
A Szunnyadó értelem sorozatom felvételeinek elkészítésekor arra törekedtem, hogy csak azokban a pillanatokban vegyem kézbe a fényképezőgépemet, mikor a főszereplőkön kívül más izgalmas, váratlan elem (szituáció, díszlet, mellékszereplő) is megjelent, egy sajátos konstellációt teremtve ezáltal, amely kizárólag a képeken válik láthatóvá. Fontosnak tartottam azt is, hogy soha ne zavarjam meg a gyerekeket a jelenlétemmel, törekedve arra, hogy ne a kamerának pózoljanak, hanem a fotóst észre sem véve tegyék a dolgukat.
A gyerekek tevékenységei közben megfigyelhetünk egy irigylésre méltó, gyerekkorban még természetes jelenséget. Mi, felnőttek éber jelenlétnek nevezzük ezt a – fotográfusok és más alkotók által oly jól ismert – állapotot, amikor a külvilágról teljesen megfeledkezve átadják magukat annak a tevékenységnek, amit éppen végeznek. A gyerekek így élnek, ezáltal nagyszerű tanítói lehetnek a felnőtteknek, akiknek a boldogság, a teljesség eléréséhez nem kellene mást tenniük, mint megfeledkezni vagy legalább figyelmen kívül hagyni azt a sok felesleges tudást, szokást és elvárást, ami a felnőttkort már igen, de a gyerekkort még nem „szürkítette el”. Azt a kort, amikor a világ megértése még szunnyad bennük, amikor ember mivoltuk még közelebb áll az istenihez, tökéletes és romlatlan. A gyerekek emlékeztetnek bennünket erre a rég elveszített békére. | Vancsó Zoltán
A katalógusban szereplő képeket ide kattintva megtalálja Zoltán weboldalán is.