A fantáziának az a tulajdonsága, hogy minél kevesebb adat áll rendelkezésre, sokszor, a legtöbbször annál intenzívebb munkára hajlandó. | Füst Milán
Figyelem, mire van szeme Zoltánnak. Leginkább arra, ami lehetséges, de nem valószínű. Persze a kivágattól, a figyelemtől a leghétköznapibb pillanat is kap egy erősebb jelentést, a pillanat arról szól, aki észreveszi.
Zoltán nem tud közhelyes lenni, ezért szívesen választ tárgyául közhelyeket, észreveszi és megmutatja például a tenger hullámainak szépségét, múlékonyságát, e legörökebb és legfoszlékonyabb drapériát.
Mindig megtalálom a szokatlant, a különöst, a nem valószínűt Zoltán képein, persze nem épp azt a különösséget veszem észre, amiért a kép készült, inkább azt, amiért itt és most nekem különös.
Amitől újra és újra kézbevehető ez a könyv, hisz mikor a néző-olvasó eljut az utolsó képhez, a kötet tán legemblematikusabb fotójához, önkéntelenül is újra kezdi, ha másért nem, azért, hogy megkeresse a fénykép egy nagyobb kivágatát: fehér drapériával leterített asztal tengeröböl homokján, két leterített szék, háttérben magas házak sziluettje – mintha valami metafizikus esküvő, asztaloltár, székmenyasszony, székvőlegény, utóbbin aktatáska. | Parti Nagy Lajos
Nem a papíron mozognak az alakok sem a könyvben, hanem a fantáziában. A művész eszköze tehát közönsége fantáziája! | Füst Milán
Ha kíváncsi rá, milyen képeiből válogatta Zoltán az album anyagát, kattintson ide!